Drejc Marlot, Starib trg pri Lozu

Drejc egy éves korában elkezdett beszélni, majd rövid időn belül nem beszélt többet. Három évesen megkaptuk a diagnózist, Drejc autista. Nem csak a beszéddel volt probléma, Drejc senkire nem tudott nézni. Amikor szembesültünk ezzel a problémával, nem tudtunk mit tenni, erre a betegségre nincsenek gyógyszerek, viszont a szülő mindenképpen szeretne segiteni gyerekén. Egy idő után belenyugodtunk, hogy egész életében mellette kell, hogy legyünk. Beirattuk egy speciális óvodába, hogy minnél többet legyen gyerekek között. Amikor öt éves lett, közeledett az iskola, mi egyre tanácstalanabbak voltunk, mert nem tudtunk segiteni a saját gyerekünkön. Még engem sem fogadott el, nem értette mit akarok tőle. Be volt zárva a saját kis börtönébe. Egy nap a barátnőm szólt, hogy hallot az újvidéki Taszity doktorról. Férjemmel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk, nem veszithetünk semmit.





Vesna Zabukovec, Drejc édesanyja

Amikor elindultunk Szerbiába az első terápiára, én már akkor éreztem, hogy ez az igazi, ez jó lesz, ez az ami segiteni fog.
Az első pozitiv eredmény a szemkontaktus volt. Végre éreztem, hogy a gyerek jelen van, hogy néz, hogy körbenéz, figyel, néz a körülötte levő embereket, kezdi felismerni a körülötte levő embereket.

Kitartóak voltunk és beirattuk az iskolába, habár nem beszélt, pár elemi szón kivül semmit. Mi továbbra is kitartóan jártunk dr Taszityhoz és minden alkalom után Drejc többet és többet beszélt. Mi ma is kitartóan járunk dr Taszityhoz.
Drejc elkezdett olvasni, irni, mind többet beszél, befejezett három osztályt, aktiv a dráma, informatikus és sportszekciókban. Nagy örömünkre még egy nemzetközi matematika versenyen is kapott elismerést.