Renata Ilancsity, Kopar

Renata most harminc éves, gyerekkora óta Lupuszban szenved. 26 éves koráig relativ normális életet élt gyógyszerek segitségével, majd két éven keresztül rendszeresen látogatta a sürgősségit, még nem kapott agyvérzést. Az orvosai 1%-os túlélési lehetőséget adtak neki. Amikor felébredt, mozdulatlanul tolókocsiba került, az orvosok szerint még ülni sem tudok önnállóan, a látásom is kérdéses. Valami kis javulás történt a rehabilitációs központban, de ez elenyésző volt.

2005. márciusában kezdtem el járni dr Taszityhoz. Édesapám a kezdetekben nagyon szkeptikus volt. Én éreztem, hogy a terápiák segiteni fognak. Igy is történt, a terápiák után elkeztdtem járni. Az orvosaim nem hittek a csodában, azt mondták, hogy ez magától történt. Még a látásom is megjavult.
Köszönöm dr Taszitynak.