AZ ORVOS, AKI A REMÉNYTELENBE IS REMÉNYT LEHEL

Kerekesszékben érkezett, gyalog távozott...

A becskereki 16 éves Gligorin Marinát, a közgazdasági középiskola tanulóját múlt év március 1-én kerekesszékben tolták be dr. Tasić rendelőjébe. Összesen öt terápia után (2 március folyamán, 3 áprilisban) Marina barátjával már karöltve sétál Becskerek utcáin, a szklerózis multiplexet, amelyben szenvedett, igyekszik elfelejteni...

- Két évvel ezelőtt hirtelen zsibbadést éreztem a lábaimban, legyengült a látásom, kiejtettem a kezemből a poharat – emlékezik vissza Marina a keserves napokra. Erős náthalázam volt, amikor a fürdőszobában összeestem. Azonnal orvoshoz vittek. Becskerekről a belgrádi Gyermekklinika Ideggyógyászati Osztályára utaltak. Infuziót, Dexazomon hormonális injekciót kaptam. Állapotom hullámzott, rövid ideig jobbulást éreztem, majd újra rosszul lettem. Végül a Katonai Orvostudományi Akadémiára kerültem, ahol egy hónapig nyomtam a kórházi betegágyat. Német gyártmányú Metaferol gyógyszerrel kezeltek. A készítményt kilenc hónapig szedtem, eredménytelenül. Közben gerincvelö mintát vettek, plazmacserét végeztek, de jobbulás csak nem állt be, nem voltam képes lábraállni, egyetlen lépést tenni... Két és fél hónapig feküdtem teljesen mozdulatlanul.

Amikor már más nem maradt hátra, felkerestük dr. Tasićot. Már korábban hallotunk róla, de szkeptikusak voltunk, sehogyan sem akartuk elhinni, hogy segíteni tud rajtam.

Már az első kezelés után lábra álltam! A harmadik után kisétáltam a rendelőből! Nem hittem saját lábaimnak, csoda történt! Most minden a legnagyobb rendben, remélem megmentőmnek köszönve teljesen meggyógyulok, s a kerekesszék csak egy rossz emlék marad... Dr. Tasić beavatkozása nélkül talán még most is ágybanfekvő beteg lennék. Ki hitte volna, hogy mindenek után négy vizsgát sikerül letennem az egyetemen. Ellenőrzésen is voltam Belgrádban. Az orvosnő nagyon meglepődött, amikor saját lábamon, kerekesszék nélkül léptem a rendelőbe...

Marina ma normális életet él. Legtöbb idejét barátjával tölti. Ö volt az, aki a nehéz pillanatokban is mellette volt, bátorította, reménykedett... (a cikk 2004 augusztusában készült)