A Kerekesszékből újra lábra állt

michigani születésű dr. Jonnie Lessiter pszichiáter pályafutása során mindíg arra törekedett, hogy felébressze a reményt a chicagói rendelőjébe látogató, elkeseredett pácienseiben.

Az életben azonban nem csak írott szabályok uralkodnak, olykor a sors iróniája is közbeszól. A doktornővel is az történt, amitől minden ember retteg: súlyos beteg lett, elvesztette minden reményét... Két évvel ezelőtt kiderült, hogy mellrákban szenved. A tapasztalt orvos tudatában volt, mit jelent a diagnózis. Megpróbálta racionálisan elfogadni helyzetét, és igyekezett könnyíteni hátralevő napjain, ugyanis kollégái reménytelennek mondták állapotát.

A betegség rohamos ütemben súlyosbodott, Lessiter asszony mozgásképtelenné vált, a karcinóma a csontokat is megtámadta. Mivel gyakorlatilag házi fogságba kényszerült, Zoran Grujovszki építészhez fordult segítségért, rámpát építetett háza köré, hogy legalább kerekesszékével tudjon közlekedni. Amikor az első kört megtette, rádöbbent, hogy minden egyes napnak mérhetetlen értéke van... Arról, hogy valaha is újra lábra álljon, már nem is gondolkozott, számára ez a lehetetlennel volt egyenlő, s tapasztalt lélekbúvár lévén nem is akart foglalkozni a témával.

Amikor az ember ilyen helyzetbe kerül, egyetlen célja – ha egy mód van rá - hogy elkerülje a szenvedést. Legtöbben nem a haláltól, hanem a haldoklástól félnek.

Zoran Grujovszki a munkálatok közben elmesélte, hogy a közelmúltban Újvidéken, dr.Jovan Tasić ismert természetgyógyász rendelőjében járt agyciszta kezelésre. A betegség kezdetén 5 mm-es daganatot diagnosztizált a kezelőorvosa, dr. Tasić terapiái után a ciszta nagysága 80 %-al csökkent.

Az építész beszámolója után Jonnie Lessiter eldöntötte, hogy az épülő rámpa nem a halál, hanem a remény útja lesz. - Megkértem Zoránt, hívja fel at természetgyógyászt és kérdezze meg, tudna-e segíteni rajtam. Dr. Tasić igenlö válasza után ez év februárjában mindenféle elöítélet nélkül útra keltem. Elmondhatom, hogy Újvidéken nem olyan helyzetet tapasztaltam, amilyent az utóbbi évtizedek során hallott kommentárok alapján vártam. Nyugodt környezetbe érkeztem, közvetlen, segítőkész emberek vettek körül. Amennyiben igaz az állítás, hogy csoda ott történik, ahol legkevésbé várjuk, akkor ez velem a Tasić-centrumban történt. Egyhetes ott-tartózkodásom alatt naponta dupla terápiát kaptam. Az orvos javasolta így, hogy a daganat terjedését megakadályozzuk.

Magam sem hittem az eredménynek. A fájdalom megszűnt, már nem volt szükségem a kerekesszékre. Amerikai turistaként körbesétáltam a várost, még a Péterváradi várat is meglátogattam.

Amikor Jonnie Lessiter visszatért hazájába, kezelőorvosai nem győztek csodálkozni... Az eredmények láttán további terápiára biztatták a kolléganőt. Azóta Lessiter asszony még két ízben tért vissza Újvidékre. A történtek után egyetlen vágya, hogy megmentőjét az USA-ba vezesse, és mindenkinek megmutassa, mire képes dr. Tasić.

Az amerikai orvosok nagyon praktikusak, kizárólag a leleteknek hisznek. Pragmatikus, elöítéletmentes hozzáállásuk van a tradicionális gyógymódhoz, és éppen emiatt szeretné dr. Lessiter, ha dr. Tasić, aki többek között Magyarországon is szerzett hirnevet, az Egyesült Államokban is tartana előadásokat.

Tasić doktorhoz a páciensek barátként is visszatérnek. A napokban a www. dr.tasic.com honlapra levél érkezett Jonnie Lessitertől. – Annak ellenére, hogy kissé erőtlen vagyok, és olykor valami szúrja a mellkasom, jól érzem magam – írta az orvosnő. A daganaton nem észlelhető változás, normális életet él, fűzte hozzá. Levelét “Maradok Tiéd”-el zárta, mint ahogy azt dr. Tasić sok más, epilepsziában, diabéteszben, pszichoszomatikus elváltozásokban szenvedő páciense teszi. Többségük szenvedése tetőfokán, reményt vesztve, múlni nem akaró fájdalmak közepette kereste fel és ismerte meg dr. Tasićot. S azzal, hogy együttes erővel igyekeztek életet önteni a beteg szervezetbe, és állították helyre felborult egyensúlyát, hogy képes legyen megbírkózni a legkülönfélébb betegségekkel, egyszer s mindenkorra lekötelezettjeivé váltak.